blog.ildycoo.hu

Tudtam, hogy a lányok ügyesek lesznek, és éremmel a nyakukban térhetnek haza.

Nagyon büszkék vagyunk Bettyvel rátok, de vigyázzatok, ne bízzátok el magatokat, a következő versenyre sokkal jobban, kell készülni, keményen kell dolgozni. Nem szabad félvállról venni, mert az országos versenyen sok, nagyon jó táncos fog összegyűlni!

Dolgozzatok keményen, de fontos, hogy élvezettel tegyétek ezt! Szeressétek amit csináltok, akkor tudjátok kihozni a legjobbat magatokból!

Az én kedvenc táncosaim, ma versenyere mentek! Nagyon izgulok értük, és drukkolok nekik! Tudom, hogy a legjobbat fogják kihozni magukból! Sajnálom, hogy nem lehetek ott, hogy velük izguljak és támogassam őket!

Alig várom, hogy sztorizzanak a versenyen szerzett tapasztalataikról!

Sok sikert az én imádnivaló, kedvenc táncosaimnak!

“A tánc a lélek rejtett nyelve
Ha a táncunkat nézed, a szívünk szavait hallod.”

Dóri

“Ha a lábuk nincs is a helyén, a szívük ott van.”

Dóri

„Ha elsajátítottad a lépéseket, elkezdheted megtölteni lélekkel.”

Dóri

“Tánc közben az lehetsz, ami csak akarsz lenni abban a pillanatban.”

Dóri

“Nem olyan emberekre vágyom, akik táncolni akarnak. Olyanokra, akiknek táncolniuk kell.”

Dóri

És ím, itt a 3. történet, már nem a karácsonyi fellépésről, hanem a Illyés napokról:

“Immár második alkalommal léptünk fel Dyával a gimnáziumába. Kisebb zökkenőkkel bemelegítettünk, majd órákon át várakoztunk. Végül mi következtünk a Tűz és Víz koreónkkal. Vártunk és vártunk a zenére, végül elindítottak egy rossz számot. Jeleztük, hogy mellé ment (mondjuk őket is meglehet érteni, mert a sorrendet össze-vissza rendezték, de a számok meg sorrendbe voltak), de kis keresés után megtalálták a mi számunkat és mi el is kezdtük a táncot. Egyszer csak a tánc közepén egy másik szám indult el. Megálltunk, majd elkezdtük újra (végül is 3 a magyar igazság:D). Ekkor már kellően idegesek voltunk, a szőnyeg pedig csúszott, amikor nem kellet volna és tapadt, ha forogni kellet volna. Szóval nem ez volt életem legjobb fellépése, de nagyon jól szórakoztam, mert a Dya osztálytársai nagyon aranyosak.

Bár ezek a sztorik nem bizonyítják, de egyébként mi tudunk táncolni és sok sikeres fellépésünk is volt.   (de én bizonyíthatom – szerk.) ”

Zsófi

Íme a 2. sztori a karácsonyi fellépésről:

“Először is elrontottam a hip hoppot, mentségemre legyen szólva nem azt a részt, amit az Ildyvel átismételtünk. Két táncos még az öltözőben öltözött mikor a zene elindult, azonnal lerohantak és egy jól kiválasztott résznél, észrevétlenül beálltak annyira jól, hogy sokaknak fel se tűnt. A többi bakit, amit a koreókban vétettünk azokat inkább fel se sorolom! ”

Zsófi

“A tánc nem szenvedély az elején, csak egy életérzés. Belekezdesz, és nem tudod abba hagyni! Ekkor válik szenvedéllyé!”

Dóri